Az elmúlt hét macskafronton sem telt izgalmak nélkül - de már túlvagyunk rajta. Eddig nem írtam róla, mert nem akartam sem félinformációkat írni, sem pánikot kelteni - de most már nincs min izgulni.
Amikor Matyi született (a múlt csütörtökön, meg még egy-két napot), a gyerekek anyósoméknál voltak. A múlt pénteken hazaugrottak egy kicsit délután. Amikor az első körüket tették a kertben, Gábor azzal jön, hogy az egyik kismacska fekszik a füvön és nem mozdul. Valóban. Sajnos elpusztult. Eltemettük.
Aznap este még nem aludtak itthon, de láttam, hogy a másik zsemleszínű kismacska is mintha rossz bőrben lenne. És tényleg romlott az állapota, hamar el is pusztult. Azt gondoltuk, valamelyik szomszédnál talán rovarirtót evett. Ezért aztán a gyerekek kedvencét, Sárkányt nem engedtük ki a szobából, nehogy látogatóba menjen a környéken és ő is egyen valamit.
De sajnos ő is elkezdte rosszul érezni magát. Ekkor elvittem állatorvoshoz, mert valószínűnek tűnt, hogy nem evett semmi rosszat, de elkaptak valami betegséget. Elég rossz bőrben volt, hasmenése volt, kiszáradt. Nem gondoltuk, hogy túléli, de legalább tudni szerettem volna, hogy mi baja van és megelőzni, hogy Maisy is erre a sorsra jusson.
Sárkány infúziót kapott, antibiotikumot is és mindenfélét. Elkülönítve tartottuk a fenti fürdőszobában, hogy jobban lássuk az állapotát és hogy mi jön ki belőle. Első nap a gyerekek felváltva diktálták belé a vizet fecskendőből félóránként. Jobban is lett. De összesen három látogatásunk volt az állatorvosnál, mire azt mondta, hogy másnap már nem kell hozni. Még mindig nem a régi önmaga, de már tényleg sokkal jobb. Maisy nagyon hivogatja játszani, de most már a biztonság kedvéért inkább nem engedjük össze őket.
Az állatorvos egyébként azt mondta, hogy egy ilyen hasmenés egy tíz hetes macskára sokkal veszélyesebb, mint egy egy évesre. Valószínűnek tartjuk, hogy az anyjuk is túlesett rajta, mert nagyon lefogyott - de ő nem volt életveszélyben.
Maisy szereti a macskatársaságot, hívogatja őket (még az anyamacskához járó, a gyermekeit - illetve most már csak egy gyermekét látogató kandúrt is) de most már felügyelet mellett sem eresztjük össze őket.
Az állatorvossal kapcsolatban érdekesség, hogy kiderült, távoli rokonunk (nagyszüleink voltak unokatestvérek, ha minden igaz).
És további megnyugtatásként írom, hogy Maisyn végig semmi jelét nem láttuk annak, hogy kicsit is rosszul lenne. Végülis csak néha kicsit játszott Sárkánnyal, de nem szoptak egy macskamellet.
Virág szerint csak felesleges izgalmakat keltek azzal, ha mindezt leírom, de úgy érzem, így tiszta és tényleg túlvagyunk rajta úgy, hogy Maisynek semmi baja nem lett - sőt, tulajdonképpen áttételesen Sárkány is neki köszönheti az életét.
Amikor Matyi született (a múlt csütörtökön, meg még egy-két napot), a gyerekek anyósoméknál voltak. A múlt pénteken hazaugrottak egy kicsit délután. Amikor az első körüket tették a kertben, Gábor azzal jön, hogy az egyik kismacska fekszik a füvön és nem mozdul. Valóban. Sajnos elpusztult. Eltemettük.
Aznap este még nem aludtak itthon, de láttam, hogy a másik zsemleszínű kismacska is mintha rossz bőrben lenne. És tényleg romlott az állapota, hamar el is pusztult. Azt gondoltuk, valamelyik szomszédnál talán rovarirtót evett. Ezért aztán a gyerekek kedvencét, Sárkányt nem engedtük ki a szobából, nehogy látogatóba menjen a környéken és ő is egyen valamit.
De sajnos ő is elkezdte rosszul érezni magát. Ekkor elvittem állatorvoshoz, mert valószínűnek tűnt, hogy nem evett semmi rosszat, de elkaptak valami betegséget. Elég rossz bőrben volt, hasmenése volt, kiszáradt. Nem gondoltuk, hogy túléli, de legalább tudni szerettem volna, hogy mi baja van és megelőzni, hogy Maisy is erre a sorsra jusson.
Sárkány infúziót kapott, antibiotikumot is és mindenfélét. Elkülönítve tartottuk a fenti fürdőszobában, hogy jobban lássuk az állapotát és hogy mi jön ki belőle. Első nap a gyerekek felváltva diktálták belé a vizet fecskendőből félóránként. Jobban is lett. De összesen három látogatásunk volt az állatorvosnál, mire azt mondta, hogy másnap már nem kell hozni. Még mindig nem a régi önmaga, de már tényleg sokkal jobb. Maisy nagyon hivogatja játszani, de most már a biztonság kedvéért inkább nem engedjük össze őket.
Az állatorvos egyébként azt mondta, hogy egy ilyen hasmenés egy tíz hetes macskára sokkal veszélyesebb, mint egy egy évesre. Valószínűnek tartjuk, hogy az anyjuk is túlesett rajta, mert nagyon lefogyott - de ő nem volt életveszélyben.
Maisy szereti a macskatársaságot, hívogatja őket (még az anyamacskához járó, a gyermekeit - illetve most már csak egy gyermekét látogató kandúrt is) de most már felügyelet mellett sem eresztjük össze őket.
Az állatorvossal kapcsolatban érdekesség, hogy kiderült, távoli rokonunk (nagyszüleink voltak unokatestvérek, ha minden igaz).
És további megnyugtatásként írom, hogy Maisyn végig semmi jelét nem láttuk annak, hogy kicsit is rosszul lenne. Végülis csak néha kicsit játszott Sárkánnyal, de nem szoptak egy macskamellet.
Virág szerint csak felesleges izgalmakat keltek azzal, ha mindezt leírom, de úgy érzem, így tiszta és tényleg túlvagyunk rajta úgy, hogy Maisynek semmi baja nem lett - sőt, tulajdonképpen áttételesen Sárkány is neki köszönheti az életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése